SweetheartVideo La Sirena Jezabel Vessir Sisterly Love
- 2 years ago
- 17
- 0
Jégkirálynő free porn video
Talált történet
Sötét volt, rémisztően sötét, remegő lábakkal sétáltam végig az annyira jól ismert utcán, de most mégis olyan idegennek, és elhagyatottnak tűnt. Már csak két ház, és otthon vagyok – gondoltam magamban, és megszaporáztam a lépteimet, közben a zsebembe csúsztattam a kezem, és megszorítottam a lakáskulcsot. Elhaladva a Haris ház mellett, ott ahol Ő lakott, akibe már kiskorom óta szerelmes vagyok, reménytelenül, és viszonzatlanul. Ben Haris, a legmenőbb, leghelyesebb és legszexisebb fiú az egész suliban. A focicsapat kapusa, szóval igazi izomkolosszus, és annyira jóképű, mint azok a görög istenekről mintázott szobrok a múzeumban.
Persze, egy ilyen pasi még csak egy pillantásra sem méltat egy olyan lányt, mint én, mert valljuk be, nem vagyok szép, sőt ami azt illeti, rusnya vagyok, mint a bűn. Végre a házunk elé értem, és azonnal a kulcslyukba dugtam a kulcsot, majd belépve a házba, azonnal magamra zártam azt.
Visszatérve hozzám. Jellemezzük, Mia Moss tizennyolc éves diáklány külsejét: Vállig erő fénytelen, szálegyenes haj, ami olyan fakó barnán fest, hogy néha szemkárosodást okoz, ha az ember ránéz. Folyton pirosban játszó arc, ami annak könyvelhető be, hogy szégyenlősebb vagyok, mit egy bizalomirányos kisegér. Vékony ajkak, és világosbarna (szerintem szar barna) szem. A testem, ha lehetséges még ennél is rondább, kicsi a mellem, túl vékony a derekam, túl széles a csípőm, hatalmas a seggem, és csámpásak a lábaim. Na, ugye megmondtam, hogy rusnya vagyok, nem? Nem csodálom, hogy egy olyan álom pasi, mint Ben rám sem néz.
Pedig én annyira szerelmes vagyok ebbe a srácba, és ami a legrosszabb, hogy a szomszédban lakik, az én szobám ablaka párhuzamosan fekszik az övével, én folyton őt nézem, de ő még egyszer sem vett észre. Amit egyébként nem csodálok! Minden éjjel róla álmodom, álmomban olyan képtelen helyzetekbe kerülünk, hogy minden reggel nedvesen ébredek. Sőt, van, úgy hogy az éjszaka közepén, arra riadok, hogy orgazmusom van, az álmomtól. Hát nem elmebeteg egy dolog? Pedig még életemben nem szeretkeztem (csak álmomban), Szűz Mária, kutya f*sza hozzám képest.
Ledobtam a kulcsokat az előszobában lévő kis asztalra, a hegedűtokot pedig mellé tettem, és már a lépcsőn nekiálltam a vetkőzésnek, azonnal a fürdőbe siettem. Gyűlöltem, ha a zenekarpróba ilyen késői órára húzódik, mindig féltem, ha túl sötétben kellett hazamennem. Meztelenre vetkőztem, és beálltam a zuhany alá, a legerősebb fokozatra tekerve a tusfejet. Amikor anyáék megvették a masszírozó tusolófejet, először ostobaságnak tartottam, de egyik este unatkoztam, és kipróbáltam. Benre gondoltam, miközben szemérmeim közé nyomtam az erős vízsugarat. Anyám, az valami fantasztikus érzés volt, akkor éltem át életem első orgazmusát. Most sem vágytam másra, mint hogy elmerüljek az élvezet csodás, ködös világában. Hatásosan ki tudtam űzni a mai nap eseményeit a fejemből, mert ez a nap különb a többinél. A suli maga volt a pokol. Senki sem tudott érdekelni, nem nagyon barátkoztam, és a pasikat sem figyeltem, mert nekem csak egy létezett, ő, aki sosem vesz észre. Én mindig ott voltam a fociedzésen, persze megbújva a lelátók árnyékában, onnan figyeltem, ahogy Ben a kapuban állva, hárítja a labdákat. A barátnőim, az a kis csoport, aki szóba állt velem, soha nem tudták, hogy hova tűnök ilyenkor. Különösen szerettem a melegebb napokat, mivel akkor levette a pólóját, és én megcsodálhattam az izomtól duzzadó felsőtestét, amitől megint nedvesen, és kiéhezetten tértem haza, tudva, hogy a tus megint kielégít.
És, hogy Ben milyen is? Hát maga a megtestesült, álom. Nagyon magas, kisportolt, izomtól dagad minden egyes testrésze, olyan, mint egy medve, hatalmas és rémisztő. Haja ébenfekete, és rövidre nyírt, a szemei olyan zöldek, mint a legtisztább smaragd, ajkai teltek, és amikor mosolyog, szerintem még az angyalok is felsóhajtanak. És nem csakhogy jól néz ki, de még okos is, ő az egyik legokosabb az osztályban, mindenből kitűnő, és imádják a tanárok. Bent mindenki imádja, a fiúk irigyelik, a lányok meg, hát el lehet azt képzelni.
Viszont a mai nap történt valami, valami nagyon furcsa, ami miatt olyan elcseszett lett az egész napom. Péntek lévén a focicsapat korán reggel tart edzést, mivel nem akarnak suli után bent maradni. Én ma reggel is ott voltam, a lelátó árnyékában, és gyönyörködtem benne, miközben azon agyaltam, hogy hogy fogom túlélni a mai napot azzal a Ben iránt felgyülemlett vággyal. De akkor történt valami nagyon, nagyon furcsa. A fiúk a szokásos köröket rótták, élen persze a kapussal, én nekem pedig a nyálam is kicsordult, amint figyeltem, ahogy párducokat megszégyenítő kecsességgel fut. De egyszer csak az az igézően zöld szempár rám szegeződőt, szerintem a szívem kihagyott jó pár ütést, mire felfogtam, hogy Ben Haris engem néz. Gyorsan hátra néztem, hogy nem e áll mögöttem senki, de nem, tök egedül ácsorogtam a lelátók alatt, és Ben engem nézett. Azonnal pipacsvörösbe váltottam, és lesunytam a szemeimet. Nem tudtam, hogy most mit csináljak, maradjak, vagy menjek? Levegővel töltöttem meg a tüdőmet, és felnéztem, még mindig engem nézett, és elmosolyodott. Ó, szerencsétlen szívem, olyan gyorsan kezdett verni, hogy azt hittem, a torkomon keresztül kiugrik, és a füvön dobog tovább. Rám mosolygott, de miért? És miért pont most? Majd’ tíz éves korom óta imádom őt, és ez volt az első alaklom, hogy rám nézett. Ez még nem lett volna olyan nagy szám a fiúk folyton néztek, szánalomból, gondoltam ilyenkor, de ő egyszerre mosollyal indított, ez nem fair. A szívem még mindig vadul dörömbölt a mellkasomban, lüketett a fülem, és szédülni kezdtem.
Mit kéne ilyenkor csinálni? Visszamosolyogni, hát persze. De mit csináltam én? Elmenekültem, mint egy örült futottam be a suliba. Hát ennyit a mai napomról, mert olyan voltam, mint egy élő hulla. Nem láttam, és nem érzékeltem semmit, az egész napom, egy kellemes mámorban telt, ami csak is annak volt köszönhető, hogy a fejemben csak egy kép volt, Ben mosolya, amint engem néz, és mosolyog. Még a zenekarpróba sem volt olyan, amilyennek lennie kellene. Az mindig egy kicsit ellazított, imádtam hegedülni, megnyugtatott. Miattam húzódott el annyira, mert egyszerűen lehetetlennek bizonyult, hogy eltaláljak egy hangot is.
De most nem érdekelt semmi, csak az, hogy megint álmodozzam egy kicsit, róla, és elélvezzek, a fejemben a mosolygó arcával. Zihálva szálltam ki a tus alól, és törölköztem szárazra. Felvettem a kedvenc Micimackós hálóingemet, és besiettem a szobámba. Egyedül voltam otthon, mert a szüleim, megint üzleti úton voltak, igazi munkamániás mind a kettő. Folyton egyedül vagyok abban a hatalmas házba, nem csoda hogy este frász kapok. Bekapcsoltam a tévét, és felültem az ágyamra, persze előtte az ablakhoz léptem, és megbámultam kívánatom tárgyát. Még sötét volt a szobája, tehát nem volt otthon, kár.
Nem tudom, hogy meddig tévézhettem, de elaludtam, és álmodtam, persze megint róla.
Álmomban egy réten voltunk, és feküdtünk a fűben (túl sokszor néztem meg az alkonyatot). Egyszer csak Ben fölém hajolt, én pedig megint nem kaptam rendesen levegőt, mert megint rám mosolygott, és a szemei csillogtak, mit az igazi drágakövek. Megcsókolt, de ez a csók más volt, olyan mintha igaziból éreztem volna az ajkait, és a nyelvét, amit a számba siklik. Éreztem, hogy az ágyékom feltüzel, és a nedvem végigcsorog a combom belső részén. Ben kezei mindenütt ott voltak, mint a polip, hol a mellemet cirógatta, hol a hátamat simogatta, és akkor a kezei a combjaim közé csúsztak, megérintette a nedvesen lüktető csiklómat. Kiborsóztam, és zihálni kezdtem, az hiszem fel is sikítottam, amikor egyik ujja belém csúszott. Dobáltam magam, mint a partra vetett hal, és akkor felébredtem. A tévé feketén villogott, és vaksötét volt a szobámban, pislogtam párat, hogy szokja a szemem a sötétséget, és akkor az ablakom felé néztem, nyitva volt. Biztos vagyok benne, hogy nem nyitottam ki, annál jobban félek, minthogy nyitott ablak mellett aludjak. Kutakodni kezdtem az éjjeliszekrényemen, a kislámpa kapcsolója után. Amikor végre egy kis fény világította meg a szobám, majdnem felsikítottam. A kezemet a szám elé téve meredtem a szobám sarkában álló személyre.
- Ben – suttogtam a tenyerembe.
- Ne sikíts, kérlek – emelte fel a kezeit, mire én leengedtem a sajátomat. Körbe néztem, hogy valóban a saját szobámba vagyok e, és nem lett belőlem alvajáró. Ütött kopott falak, plüssfigurák, és egy RHCP poszter az ajtón, ez tuti az én szobám. Visszanéztem Benre, aki még mindig engem nézett, mi az, hogy nézett, bámult. Akkor jöttem rá, hogy a lábaim felhúzva, és a terpeszben vannak, szóval kitárulkozva fekszem előtte. Gyorsan magamra terítettem a takarót, és dadogni kezdtem.
- Te… te mit. mit… keresel itt… a… a szobámban? – Szuper Mia, szerintem egy szavadat sem értette. Ben közelebb lépett az ágyamhoz, majdnem felnyögtem, mert csak egy bokszer, meg egy póló volt rajta.
- Elmondom, ha nem fogsz kiabálni – kezdte nyugodt hangon. Megráztam a fejem, mire a még nedves hajam belerepült az arcomba, nyögdécselve küzdöttem a nedves tincseimmel.
- Nem fogok kiabálni – mit kiabálni, mindjárt magamra rántom. Nem vagy te olyan bátor Mia, szólalt meg egy kis gonosz hang a fejemben. Ő elmosolyodott, na, még ez is. – Az ablakomon jöttél be? – pislogtam hirtelen a nyitott ablak felé, elterelve a gondolataimat.
- Igen – felelte ő lehajtott fejjel. Leült az ágyam szélére, mire én megremegtem, Ben Haris az ágyamon ül. ATYA ÚR ISTEN! – Későn értem haza, és mivel meleg volt, kinyitottam az ablakomat. Tudtad, hogy a szobámból pont rálátni az ágyadra? – kérdezte mosolyogva. – Sőt ha egy kicsit jobban odafigyelek, látlak is – folytatta, és a mosoly vigyorrá szélesedett. – Láttalak mát párszor, és hmm… – elhallgatott, én pedig majdnem megfulladtam.
- Te… te láttál – nyeltem –, engem? – kérdeztem, és úgy égett a fejem, mintha meggyújtották volna. Zihálni kezdtem, ilyen cikis dolog nem történt még velem, pedig elég sok ciki történt már velem, de ilyen még nem. Lehatottam a fejem, és el akartam süllyedni, mindegy hova, csak Ben szemei elől el. De még mindig ott volt a kérdés, hogy mi a fészkes fenét keres itt. – Miért jöttél át? És egyáltalán hogy? – kérdeztem alig hallható, cincogással. Megint egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán.
- Mert tetszett, amit láttam – felelte ő nemes egyszerűséggel, amitől megint légszomjam lett. – Mia – tudja a nevem, tudja a nevem, visítottam magamban. – Én… te… – most ő dadogott, és lehajtotta a fejét, majd hirtelen felkapta. – A francba is nem vagyok a szavak embere – morogta, és előre hajolt, hogy megcsókoljon. Mintha megcsapott volna a kettőhúsz. Először megmerevedtem, és nem mertem megmozdulni, de amint édes ajkai felfeszítették a számat, és a nyelve becsusszant, megremegtem.
Álmodom, biztos, hogy álmodom! De akkor miért érzem annyira intenzíven, az enyhén mentolos, és ámbra tusfürdő illatot. Miért érzem a kezeit a derekamon, még a takarón kérészül is. Oké Mia, teljesen becsavarodtál, de nem baj, majd holnap meglátogatod a diliházat, ma élvezed az álom Benedet. Belenyögtem a szájába, és átkaroltam a nyakát, magamra rántva őt. Nem ellenkezett, fölém feküdt, és a fejem mellett megtámaszkodva csókolt tovább. Az ágyékom bizseregni kezdett, és patakokban folyt a nedvem, belepve vele a combomat. Nagyon melegem lett, le akartam venni magamról a takarót, de Ben teste teljesen hozzám préselődött.
Mocorogni kezdtem, és akkor megéreztem, hatalmas volt, kőkemény, és nekem feszült. Megint belenyögtem a csókunkba, mire Ben megemelkedett egy picit, én ezt kihasználva, kihúztam közülünk a takarót, majd Ben teste újra hozzám préselődött, de most már csak a vékony hálóing választott el minket, no meg az ő alsója és pólója. Ezer meg egy kérdés volt a fejemben, de nem mertem megszólalni, mert féltem, hogy valóban csak egy álom, és ha megszólalok, eltűnik. Csendben maradtam tehát, és megemeltem a csípőmet, hogy jobban érezzem a merev férfiasságát. Ő felmordult, és elváltak az ajkaink, kinyitottam a szemem, és szembe találtam magam két gyönyörű smaragd szempárral.
- Azóta akarom ezt, amióta megláttalak az ágyadban – suttogta rekedten, és a nyakamra tapasztotta a száját. Nyelve végigszántott az ütőeremen, amitől hevesebben áramlott a vérem, szinte belülről égetve a bőröm. Egyik keze a pólóm alá csúszott, feltűrve azt, majd egyenesen a mellemre tette a puha, meleg kezét. A mellbimbóim megmerevedtek, és lüktetni kezdtek, ugyanúgy, mint az ágyékom. Ben megint megemelkedett, de most megmarkolta a hálópólóm, és egy rántással lehúzta rólam. Immár meztelenül feküdtem, és szakadozva vettem a levegőt, mert Ben a saját pólóját is lefejtette magáról. Az ajkam után kapott, és megborzongtam, amikor sima mellkasa az enyémhez ért. Nyelvünk egymásba gabalyodva, őrjítően vad táncot járt, fokozva ezzel a gerjedelmünket.
Hangosan felnyögtem, amikor Ben lehajtotta a fejét, és a szájába vette a kőkemény, meredező mellbimbómat, forrósághullámok futottak végig a testemen, amikor megéreztem amint a nyelve hozzáér az érzékeny bimbóhoz. Miközben a mellemet kényeztette a keze becézően simogatta az oldalamat, egyre lentebb és lentebb kalandozva, míg végül a combomra nem tette a selymes kezét. Remegni kezdtem, mert őrjítő lassúsággal megindult a keze a belsőcombom felé. Ben is zihálva vette a levegőt. Halk sikoly hagyta el a torkomat, amikor Ben hozzáért a nedvesen sikamlós szeméremajkamhoz, puha ujjaival szétfeszítve simogatni kezdte a hatalmasra duzzadt csiklómat.
Úgy szorítottam a nyakát, mintha attól félnék, hogyha engedem, eltűnik, mint egy árny. Kihúzta a kezét a combjaim közül, és a karom után nyúlt, gyengéden lefejtve a nyakáról azt, majd újra a melleimnek szentelte minden figyelmét, miközben és belekapaszkodtam a lepedőbe. Ajkai közé vette a mellbimbómat, és gyengéden szívni kezdte, amitől megvonaglott a testem. Édes istenem, ez a kínok kínja, de kérlek, ne engedd, hogy abbahagyja – könyörögtem magamban.
És Ben nem hagyta abba, sőt mi több lentebb vándorolt a puha ajkaival, a hasamra adva pici, finom puszikat, majd a hasam aljára. Megmarkolta mindkét combomat, és kicsit nagyobb terpeszbe helyezte őket, majd felnézett rám, és csibészesen elmosolyodott. Még a mosolya hatás alatt voltam, amikor megéreztem, hogy a nyelve végigsimít a szeméremajkamon remegni kezdett a testem, és még jobban megmarkoltam a lepedőt, ujjaival szétfeszítve, nyelve hozzáért a csiklómhoz, amitől megint úgy éreztem, mintha átvezették volna rajtam az áramot. Finoman nyalta és szívta, úgy éreztem, hogy az agyamat akarja kiszívni a csiklómon keresztül.
Hányszor, de hányszor elképzeltem, hogy Ben ezt teszi velem, és ha most ez tényleg nem álom…
Hangosan felsikította, mert Ben ujja a hüvelyembe siklott, nem volt nehéz dolga, hiszen patakokban folyt a nedvem. Megrándult a csípőm, ahogyan egyre beljebb és beljebb dugta az ujját, zihálva kapkodtam levegő után, amikor a másik ujja is belém csusszant. Úgy éreztem, hogy szétrepedek, hiszen a saját ujjamon kívül, még soha nem volt bennem más. Miközben gyengéden döfködött, nyelve szaporán járt a csiklómon. Az orgazmusom gigantikus volt, szinte felrobbantam, ahogy a bizsergés egyre erősebb és erősebb lett, majd szétterjedt egészen a kis lábujjam végéig, remegtem, és hangosan nyögdécseltem. Amikor Ben abbahagyta, és felkúszott hozzám, becéző ajkai a számra tapadtak, s ezzel megéreztem a nedvem sós és édeskés, fanyar ízét.
- Most te – suttogta a számba, én pedig nem tudtam, hogy mit kéne, csináljak.
Ben a hátára fordult, magával rántva engem is, közben szenvedélyesen csókolt. Megfogta a kezem, és a mereven ágaskodó szerszámjára tette, amitől megint csak levegő után kapkodtam. Az alsógatya anyagán keresztül megmarkoltam, a hatalmas, kemény szervet. Nem tudtam, hogy mit kéne, vele tegyek, ezért ösztönösen húzogatni és simogatni kezdtem. Ben hátra dobta a fejét, és hangosan felnyögött. Tehát nem csinálom rosszul! Megcsókoltam a nyakát, majd én is lentebb vándoroltam az ajkaimmal, a feszes, izomtól duzzadó mellkasán keresztül, egészen a lapos, kocás hasán, míg el nem értem a kezeimmel markoló kardjához. Elengedtem, amitől egyszerre hiányérzetem támadt, és lefejtettem a bokszert, csak hogy megcsodálhassam teljes valójában. Nagyobb volt, mit, amit elképzeltem, és mint amit éreztem. Apró ujjaim, megint rá siklottak, és simogatni kezdték. Ben megint felnyögött, én pedig rászorítottam az ajkaim apró csókokat lehelve rá. A hatás, amit kiváltottam Bemből, katartikus volt. Zihálva szedte a levegőt, és hangosan nyögdécselve ösztönzött arra, hogy ne hagyjam abba.
Felbátorodva ezen kinyitottam a számat, és a nyelvem hegyével körözni kezdtem a tetején, közben óvatosan lehúztam a bőrt, Ben újabb nyögésekkel biztatott, teste megfeszült, amikor gyengéden megszívtam. Akkor hirtelen felkaptam a fejem, mert a számba valami édeskésen fanyar nedv lövellt, ijedten néztem fel Benre, aki szintén engem nézett.
- Nyugi, ez csak az előváladék – mondta mosolyogva. – Ez azt jelenti, hogy nagyon jól csinálod.
- Pedig én még soha – suttogtam, mire Ben felhúzott magához, és egy apró csókot nyomott a remegő ajkaimra.
- Óvatos leszek, és gyengéd – lehelte, én pedig hittem neki.
Hanyatt döntött, és fölém feküdt, ágyékát az enyémhez nyomta, majd kezével végigsimított az oldalamon, és újra a combjaim közé nyúlt. Szétnyitotta a kagylóimat, majd ujja belém siklott, zihálva nyüszítettem, mint egy megőrült vad, az testem ívben megfeszült, amikor még egy ujja csúszott belém.
- Ben – suttogtam levegő után kapkodva, mire a másik keze a mellemre siklott, és gyengéden gyúrni kezdte.
- Ez azért jobb, mint az álom, nemde? – kérdezte rekedtes izgalommal a hangjában, miközben egyre erősebben mozgatta bennem az ujjait. – Csak szólj, ha fáj, és én abbahagyom – utasított szelíden, majd fölém feküdt, és a derekam alá csúsztatta a mellemet becéző kezét, a másikat kihúzta belőlem, éreztem, ahogy egy újabb adag nedv tódul ki belőlem.
Alig érezhetően rám nehezedett, és a nedves nyílásomhoz illesztette, a kőkemény valóját, és lassan, nagyon lassan tolta be. Hatalmas volt, és kemény, ez nem fér belém, kizárt, egyszer csak egy éles fájdalom cikázott át a testemen, amitől megmerevedtem. Ben kicsusszant belőlem, és ajkaimat keresve suttogni kezdett.
- Csináljam lassabban? – kérdezte szelíden. – Nagyon fájt? – megszólalni nem tudtam, csak megráztam a fejem, s közben éreztem, hogy egy áruló könnycsepp lefolyik az arcomon. Ben édesen lecsókolta, és az ajkamra tapadva, szenvedélyesen csókolt, miközben újra belém hatolt, ha lehetséges még lassabban, mint ezelőtt. Most is nagyon fájt, de nem annyira, mint az első, megint kihúzódott belőlem, majd ismét belém csusszant, egyre síkosabb és síkosabb lettem. Ezt megismételte párszor, amíg teljesen el nem lazultam, és apró nyögésekkel adtam tudtára, hogy egyre jobban élvezem, amit csinál. Ajkai elváltak az enyémtől, és a nyakamra tapadva tett magáévá, de most erőseben, miközben az ütőeremet csókolva, állatias morgás hagyta el a torkát. Halkan felsikkantottam, mert ez a durvább mozdulat is elmondhatatlanul jól esett. Ben mindkét kezével leszorította a csípőmet, és gyorsabb ritmusra váltott, megremegtem, és szorosan becsuktam a szemeimet, élveztem, de egyszer csak megint meghallottam az édesen rekedt hangját. – Ne csukd be a szemed, hadd lássam, hogy mennyire élvezed! – kipattantak a szemeim, és halkan nyögve néztem a szemeibe, miközben ő egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott bennem.
Hirtelen minden érintése felerősödött, minden simítása ezerszeresen hatott rám, szinte áramként rázta a testem az édes csókja. Férfiassága egyre nagyobbnak éreztem magamban, szinte már fájdalmasan feszített az amúgy sem kicsi szerszáma. Nyüszítve vártam azt, hogy egyszer csak szétrobbanjak, attól a hatalmas orgazmus hullámtól, ami megremegtette az egész testemet. Éreztem, hogy Bent sem bírja tovább, mert úgy döfködött, mint egy megvadult rinocérosz. Borzasztóan izgatónak találtam, amint izzadságtól nedves homlokára rátapadt a haja, és zihálva kapkodta a levegőt, amikor éppen nem a számat ostromolta. És akkor robbant, testem íjként megfeszült, nem tudtam visszatartani a sikolyomat, ha akartam volna sem, amikor megéreztem, hogy Ben vesszője, szinte szétszakít, majd azt, hogy a nedve belém lövell, engem is utolért az az annyira várt beteljesülés.
Ben teste elernyedt, és zihálva feküdt rajtam, persze vigyázva, hogy ne nyomjon túlságosan. Én még mindig az orgazmustól reszkető kezekkel, gyengéden simogattam a hátát. Nem, ez határozottan nem álom, ilyen valósághű álom nincs. Ben a vállamra hajtotta a fejét, és mosolyogva nézet rám. Érdekes látványt nyújthattam, amint vitázok a saját épelméjűségemet megvitatva, önmagammal. Oldalra fordítottam a fejem, és én is elmosolyodtam.
- Mire gondolsz? – kérdezte hirtelen. Na, most erre mit feleljek? Az igaza, az a legegyszerűbb.
- Rád, és azon, hogy nem csak egy álom vagy e – feleltem, miközben lesütöttem a szemem. Ben legurult rólam, és az oldalára fekve, megtámaszkodott a könyökén.
- És, mire jutottál, álom vagyok? – kérdezte csibészesen elmosolyodva.
- Ami az előbb történt, azt… – vettem egy nagy levegőt –, azt nem lehet csak álmodni – motyogtam, miközben én is az oldalamra gördültem, és csak, hogy ne kelljen a szemébe néznem magunkra húztam a takarómat.
- Igazad van – mondta ő elgondolkozva. Ha nem álom, akkor talán felel a kérdéseimre. Én is megtámaszkodtam a könyökömön, és belenéztem azokba a csodás zöld szemekbe.
- Mikor láttál meg először? – kérdeztem, talán ez a legkönnyebb. Ben mégis elgondolkodott, talán nem kellett volna megkérdeznem.
- Először úgy nyolc éve – felelte ő pár perces csend után. A szívem majd’ kiugrott a helyéről.
- Én… nem értem – ráztam meg a fejem. A szemeibe néztem, és próbáltam nem rávetni magam. – Azt hittem, hogy eddig láthatatlan voltam számodra, mint mindenki számára – elfordítottam a fejem, és a sötét ablak felé néztem, tartottam attól, hogy a keserűség kihallatszik a hangomból.
- Nem, Mia, te soha nem voltál láthatatlan, sőt, igen is, hogy látható vagy – puha, meleg kezeit az arcomra tette, és maga felé fordította, kényszerítve, hogy smaragd szemeibe nézzek. – Nem is tudod, hogy hogy hívnak a suliban, ugye? – kérdezte halványan elmosolyodva, mire én beszívtam az alsó ajkam, és megráztam a fejem. Stréber, banya, torzszülött, latolgattam a megfelelő gúnyneveket.
- Jégkirálynő – mosolyodott el Ben, mire a szemöldököm a magasba szökött. Királynő, én? Megint megráztam a fejem, most már semmit sem értek. Ben erre rájöhetett, mert folytatta. – Azért, mert mindenkivel olyan hűvösen viselkedsz, egy pasira sem nézel rá. Ma reggel, amikor észrevettem, hogy engem nézel, megörültem, de nagyon. Fele csapat, arra várt, hogy legalább egy pillantásra méltasd, de te nem. Visszahúzódó vagy, és halk, pedig…
- A fél csapat? – vágtam a szavába hitetlenkedve, mire ő bólogatni kezdett. - Hazudsz! – ráztam meg a fejem, és megint el akartam fordítani, de Ben nem engedte.
- Miért hazudnék? – kérdezte ő, és gyengéden megcsókolta a remegő ajkamat. – Hiszen már megkaptam azt, amit a fiúk a suliban már vagy három éve akartak, de nem mertek, mert féltek a Jégkirálynő reakcióktól. Nem is nagyon értelek, miért nem érdekelnek a pasik? – kérdezte hirtelen, és újabb lágy csókot lehelt a számra. – Én feladtam, amikor láttam, hogy még csak rám sem nézel…
- Ó, pedig én mindig csak téged néztelek – szaladt ki a számon, mire a zöld szempár felcsillant, becsuktam a szemem, és elraktároztam az agyamban ezt a csillogást. – Más pasi nem érdekel, csak te – motyogtam csukott szemekkel. – Csak azt hittem, hogy engem nem talál senki… vonzónak. Én nem az a fajta, tökéletes szépség vagyok, amilyennek lennem kéne, nem illek hozzád, igazából, szerintem senkihez sem illek – ráztam meg a fejem.
- Komolyan ezt gondolod? – kérdezte Ben halkan mire én helyeslően bólintottam. Ő hallgatott, és egyszer csak a keze a takaró alá siklott, egyenesen a combom közé, a még mindig nedvesen lüktető szirmaim közé. – Azt, hiszed, hogy nem vagy vonzó? - kérdezte, és hallottam, hogy a hangja elcsuklik. Kinyitottam a szemem, és belenéztem a zöld fátyolos szemekbe. – Akkor nézd milyen hatással vagy rám – mondta, és a kezem után nyúlt, majd a kemény férfiasságára rakta.
- Ahh – nyögtem halkan.
- Ezt éred el, mindig, ha meglátlak – suttogta a fülembe. - Amikor először megláttam, hogy az ágyadon fekszel, és örömet szerzel magadnak, kevés tartott vissza, hogy ne jöjjek át, és segítsek neked. De nem mertem, nem tudom miért, de nem tettem, csak figyeltelek, és hát magamnak kellett…
Nem engedtem, hogy befejezze a mondatot, boldogan tapadtam az ajkaira. Annyira boldog voltam, érdekeltem, és kívánt, nekem ennyi elég volt. Amit megtudtam, hogy milyennek látnak a suliban, az sem érdekelt. Csak az, hogy Ben most is akar engem, de még mennyire, hogy akar. – Gyengéden megszorítottam, a kezemben lévő rúdját, ami erre az érintésre erősebben lüktetett a tenyeremben.
- Megint – suttogtam a szájába, mire ő megértette, és a keze a combomra siklott.
Dörzsölni, és simogatni kezdte a duzzadt nedves csiklómat, mire én hangosan nyögdécselni kezdtem, gyengéden húzkodva a bőrt az egyre nagyobb tagján. Megint nedves lett a kezem, tudtam, hogy készen áll arra, hogy újra felnyársaljon vele. Megmozdult, és fölém akart gurulni, de nem engedtem. Meglovagoltam, éreztem, hogy keménysége, szinte remegve simul a nedves ágyékomhoz. A csípőmet mozgatva simultam hozzá, benedvesítve őt is. Még mindig a kezemben tartva őt, a nyílásomhoz vezettem, először csak egy kicsi része siklott belém. Hangos sóhaj hagyta el a számat, amint egyre többet éreztem belőle. Egyre tágabbnak éreztem magam, azt akartam, hogy teljesen bennem legyen, felemelkedtem, majd rázuhantam. Ben rekedtesen felnyögött, és kezeit a mellemre csúsztatta. A gyönyör minden centivel nagyobbra nőtt, körkörösen próbáltam minél többet magamba fogadni belőle.
Újra felemelkedtem, és erősebben vetettem le magam. Zihálva támaszkodtam meg a szaporán emelkedő mellkasán. Szememmel az arcát kutattam, a smaragd szempár, szinte égett, akkor megint felemelkedtem, és erősen vetettem le magam, felnyögtem, mert még mindig nem volt bent teljesen. Az egészet akartam, még ha szétfeszít a hatalmassága, ekkor Ben keze a csípőmre siklott, és keményen megmarkolta azt, majd feldöfött, ezzel teljesen betöltött. Halkan sikítozva követeltem, még többet. Ben visszahúzta magát, majd megint belém siklott, párszor megcsinálta ezt, majd egy erős, és vad lökéssel teljesen bennem volt. A lélegzetem elakadt, és hátra vetett fejjel élveztem, minden centiméterét. Lökései gyorsultak, én pedig azonosultam a vad ritmushoz, keményen lovagoltam rajta. Minden döféssel közelebb voltam az újabb orgazmushoz, de mielőtt elélveztem volna, Ben kicsusszant belőlem, és a hátamra fordított, fölém kerülve erősen magáévá tett, majd a fülemhez hajol. – Csodálatos vagy, az én Jégkirálynőm – suttogta, és erősen döfködni kezdett, engem pedig megrázott az élvezet elsöprő hulláma. Ben még lökött rajtam párat, és egy hangos nyögés kíséretében ő is kilövellt.
Megint zihálva hanyatlott rám, még mindig bennem volt, és reméltem, hogy mindig így maradhatunk. Lüktető férfiassága, elhalkulva simult a hüvelyemben, és éreztem, hogy az erős izmok megfeszülnek, tiltakoznak ez ellen, hogy Ben kicsússzon belőlem.
- Még – nyögtem türelmetlenül, és mozgatni kezdtem a csípőmet. Ben rekedten felkuncogott.
- Milyen mohó vagy – nevette, és az ajkamra tapadva éreztem, hogy újra keményedni kezd, átkaroltam a nyakát, a lábammal pedig a csípőjét, teljesen magamba fogadva őt.
Nem tudom, hogy még hányszor követeltem őt, mert igen követeltem, hogy újra meg újra tegyen magáévá. De valamikor pirkadatban annyira fáradtak voltunk, hogy egymást ölelve aludtunk el. Másnap még arra sem voltunk képesek, hogy kikeljünk az ágyból. Nem mentünk tehát sehova, egész nap az ágyban voltunk és szeretkeztünk. Olyan volt, mint egy csodálatos álomvilág, ahol én voltam a királynő, Ben pedig a királyom, aki teljesítette minden vágyam…
Sötét volt, rémisztően sötét, remegő lábakkal sétáltam végig az annyira jól ismert utcán, de most mégis olyan idegennek, és elhagyatottnak tűnt. Már csak két ház, és otthon vagyok – gondoltam magamban, és megszaporáztam a lépteimet, közben a zsebembe csúsztattam a kezem, és megszorítottam a lakáskulcsot. Elhaladva a Haris ház mellett, ott ahol Ő lakott, akibe már kiskorom óta szerelmes vagyok, reménytelenül, és viszonzatlanul. Ben Haris, a legmenőbb, leghelyesebb és legszexisebb fiú az egész suliban. A focicsapat kapusa, szóval igazi izomkolosszus, és annyira jóképű, mint azok a görög istenekről mintázott szobrok a múzeumban.
Persze, egy ilyen pasi még csak egy pillantásra sem méltat egy olyan lányt, mint én, mert valljuk be, nem vagyok szép, sőt ami azt illeti, rusnya vagyok, mint a bűn. Végre a házunk elé értem, és azonnal a kulcslyukba dugtam a kulcsot, majd belépve a házba, azonnal magamra zártam azt.
Visszatérve hozzám. Jellemezzük, Mia Moss tizennyolc éves diáklány külsejét: Vállig erő fénytelen, szálegyenes haj, ami olyan fakó barnán fest, hogy néha szemkárosodást okoz, ha az ember ránéz. Folyton pirosban játszó arc, ami annak könyvelhető be, hogy szégyenlősebb vagyok, mit egy bizalomirányos kisegér. Vékony ajkak, és világosbarna (szerintem szar barna) szem. A testem, ha lehetséges még ennél is rondább, kicsi a mellem, túl vékony a derekam, túl széles a csípőm, hatalmas a seggem, és csámpásak a lábaim. Na, ugye megmondtam, hogy rusnya vagyok, nem? Nem csodálom, hogy egy olyan álom pasi, mint Ben rám sem néz.
Pedig én annyira szerelmes vagyok ebbe a srácba, és ami a legrosszabb, hogy a szomszédban lakik, az én szobám ablaka párhuzamosan fekszik az övével, én folyton őt nézem, de ő még egyszer sem vett észre. Amit egyébként nem csodálok! Minden éjjel róla álmodom, álmomban olyan képtelen helyzetekbe kerülünk, hogy minden reggel nedvesen ébredek. Sőt, van, úgy hogy az éjszaka közepén, arra riadok, hogy orgazmusom van, az álmomtól. Hát nem elmebeteg egy dolog? Pedig még életemben nem szeretkeztem (csak álmomban), Szűz Mária, kutya f*sza hozzám képest.
Ledobtam a kulcsokat az előszobában lévő kis asztalra, a hegedűtokot pedig mellé tettem, és már a lépcsőn nekiálltam a vetkőzésnek, azonnal a fürdőbe siettem. Gyűlöltem, ha a zenekarpróba ilyen késői órára húzódik, mindig féltem, ha túl sötétben kellett hazamennem. Meztelenre vetkőztem, és beálltam a zuhany alá, a legerősebb fokozatra tekerve a tusfejet. Amikor anyáék megvették a masszírozó tusolófejet, először ostobaságnak tartottam, de egyik este unatkoztam, és kipróbáltam. Benre gondoltam, miközben szemérmeim közé nyomtam az erős vízsugarat. Anyám, az valami fantasztikus érzés volt, akkor éltem át életem első orgazmusát. Most sem vágytam másra, mint hogy elmerüljek az élvezet csodás, ködös világában. Hatásosan ki tudtam űzni a mai nap eseményeit a fejemből, mert ez a nap különb a többinél. A suli maga volt a pokol. Senki sem tudott érdekelni, nem nagyon barátkoztam, és a pasikat sem figyeltem, mert nekem csak egy létezett, ő, aki sosem vesz észre. Én mindig ott voltam a fociedzésen, persze megbújva a lelátók árnyékában, onnan figyeltem, ahogy Ben a kapuban állva, hárítja a labdákat. A barátnőim, az a kis csoport, aki szóba állt velem, soha nem tudták, hogy hova tűnök ilyenkor. Különösen szerettem a melegebb napokat, mivel akkor levette a pólóját, és én megcsodálhattam az izomtól duzzadó felsőtestét, amitől megint nedvesen, és kiéhezetten tértem haza, tudva, hogy a tus megint kielégít.
És, hogy Ben milyen is? Hát maga a megtestesült, álom. Nagyon magas, kisportolt, izomtól dagad minden egyes testrésze, olyan, mint egy medve, hatalmas és rémisztő. Haja ébenfekete, és rövidre nyírt, a szemei olyan zöldek, mint a legtisztább smaragd, ajkai teltek, és amikor mosolyog, szerintem még az angyalok is felsóhajtanak. És nem csakhogy jól néz ki, de még okos is, ő az egyik legokosabb az osztályban, mindenből kitűnő, és imádják a tanárok. Bent mindenki imádja, a fiúk irigyelik, a lányok meg, hát el lehet azt képzelni.
Viszont a mai nap történt valami, valami nagyon furcsa, ami miatt olyan elcseszett lett az egész napom. Péntek lévén a focicsapat korán reggel tart edzést, mivel nem akarnak suli után bent maradni. Én ma reggel is ott voltam, a lelátó árnyékában, és gyönyörködtem benne, miközben azon agyaltam, hogy hogy fogom túlélni a mai napot azzal a Ben iránt felgyülemlett vággyal. De akkor történt valami nagyon, nagyon furcsa. A fiúk a szokásos köröket rótták, élen persze a kapussal, én nekem pedig a nyálam is kicsordult, amint figyeltem, ahogy párducokat megszégyenítő kecsességgel fut. De egyszer csak az az igézően zöld szempár rám szegeződőt, szerintem a szívem kihagyott jó pár ütést, mire felfogtam, hogy Ben Haris engem néz. Gyorsan hátra néztem, hogy nem e áll mögöttem senki, de nem, tök egedül ácsorogtam a lelátók alatt, és Ben engem nézett. Azonnal pipacsvörösbe váltottam, és lesunytam a szemeimet. Nem tudtam, hogy most mit csináljak, maradjak, vagy menjek? Levegővel töltöttem meg a tüdőmet, és felnéztem, még mindig engem nézett, és elmosolyodott. Ó, szerencsétlen szívem, olyan gyorsan kezdett verni, hogy azt hittem, a torkomon keresztül kiugrik, és a füvön dobog tovább. Rám mosolygott, de miért? És miért pont most? Majd’ tíz éves korom óta imádom őt, és ez volt az első alaklom, hogy rám nézett. Ez még nem lett volna olyan nagy szám a fiúk folyton néztek, szánalomból, gondoltam ilyenkor, de ő egyszerre mosollyal indított, ez nem fair. A szívem még mindig vadul dörömbölt a mellkasomban, lüketett a fülem, és szédülni kezdtem.
Mit kéne ilyenkor csinálni? Visszamosolyogni, hát persze. De mit csináltam én? Elmenekültem, mint egy örült futottam be a suliba. Hát ennyit a mai napomról, mert olyan voltam, mint egy élő hulla. Nem láttam, és nem érzékeltem semmit, az egész napom, egy kellemes mámorban telt, ami csak is annak volt köszönhető, hogy a fejemben csak egy kép volt, Ben mosolya, amint engem néz, és mosolyog. Még a zenekarpróba sem volt olyan, amilyennek lennie kellene. Az mindig egy kicsit ellazított, imádtam hegedülni, megnyugtatott. Miattam húzódott el annyira, mert egyszerűen lehetetlennek bizonyult, hogy eltaláljak egy hangot is.
De most nem érdekelt semmi, csak az, hogy megint álmodozzam egy kicsit, róla, és elélvezzek, a fejemben a mosolygó arcával. Zihálva szálltam ki a tus alól, és törölköztem szárazra. Felvettem a kedvenc Micimackós hálóingemet, és besiettem a szobámba. Egyedül voltam otthon, mert a szüleim, megint üzleti úton voltak, igazi munkamániás mind a kettő. Folyton egyedül vagyok abban a hatalmas házba, nem csoda hogy este frász kapok. Bekapcsoltam a tévét, és felültem az ágyamra, persze előtte az ablakhoz léptem, és megbámultam kívánatom tárgyát. Még sötét volt a szobája, tehát nem volt otthon, kár.
Nem tudom, hogy meddig tévézhettem, de elaludtam, és álmodtam, persze megint róla.
Álmomban egy réten voltunk, és feküdtünk a fűben (túl sokszor néztem meg az alkonyatot). Egyszer csak Ben fölém hajolt, én pedig megint nem kaptam rendesen levegőt, mert megint rám mosolygott, és a szemei csillogtak, mit az igazi drágakövek. Megcsókolt, de ez a csók más volt, olyan mintha igaziból éreztem volna az ajkait, és a nyelvét, amit a számba siklik. Éreztem, hogy az ágyékom feltüzel, és a nedvem végigcsorog a combom belső részén. Ben kezei mindenütt ott voltak, mint a polip, hol a mellemet cirógatta, hol a hátamat simogatta, és akkor a kezei a combjaim közé csúsztak, megérintette a nedvesen lüktető csiklómat. Kiborsóztam, és zihálni kezdtem, az hiszem fel is sikítottam, amikor egyik ujja belém csúszott. Dobáltam magam, mint a partra vetett hal, és akkor felébredtem. A tévé feketén villogott, és vaksötét volt a szobámban, pislogtam párat, hogy szokja a szemem a sötétséget, és akkor az ablakom felé néztem, nyitva volt. Biztos vagyok benne, hogy nem nyitottam ki, annál jobban félek, minthogy nyitott ablak mellett aludjak. Kutakodni kezdtem az éjjeliszekrényemen, a kislámpa kapcsolója után. Amikor végre egy kis fény világította meg a szobám, majdnem felsikítottam. A kezemet a szám elé téve meredtem a szobám sarkában álló személyre.
- Ben – suttogtam a tenyerembe.
- Ne sikíts, kérlek – emelte fel a kezeit, mire én leengedtem a sajátomat. Körbe néztem, hogy valóban a saját szobámba vagyok e, és nem lett belőlem alvajáró. Ütött kopott falak, plüssfigurák, és egy RHCP poszter az ajtón, ez tuti az én szobám. Visszanéztem Benre, aki még mindig engem nézett, mi az, hogy nézett, bámult. Akkor jöttem rá, hogy a lábaim felhúzva, és a terpeszben vannak, szóval kitárulkozva fekszem előtte. Gyorsan magamra terítettem a takarót, és dadogni kezdtem.
- Te… te mit. mit… keresel itt… a… a szobámban? – Szuper Mia, szerintem egy szavadat sem értette. Ben közelebb lépett az ágyamhoz, majdnem felnyögtem, mert csak egy bokszer, meg egy póló volt rajta.
- Elmondom, ha nem fogsz kiabálni – kezdte nyugodt hangon. Megráztam a fejem, mire a még nedves hajam belerepült az arcomba, nyögdécselve küzdöttem a nedves tincseimmel.
- Nem fogok kiabálni – mit kiabálni, mindjárt magamra rántom. Nem vagy te olyan bátor Mia, szólalt meg egy kis gonosz hang a fejemben. Ő elmosolyodott, na, még ez is. – Az ablakomon jöttél be? – pislogtam hirtelen a nyitott ablak felé, elterelve a gondolataimat.
- Igen – felelte ő lehajtott fejjel. Leült az ágyam szélére, mire én megremegtem, Ben Haris az ágyamon ül. ATYA ÚR ISTEN! – Későn értem haza, és mivel meleg volt, kinyitottam az ablakomat. Tudtad, hogy a szobámból pont rálátni az ágyadra? – kérdezte mosolyogva. – Sőt ha egy kicsit jobban odafigyelek, látlak is – folytatta, és a mosoly vigyorrá szélesedett. – Láttalak mát párszor, és hmm… – elhallgatott, én pedig majdnem megfulladtam.
- Te… te láttál – nyeltem –, engem? – kérdeztem, és úgy égett a fejem, mintha meggyújtották volna. Zihálni kezdtem, ilyen cikis dolog nem történt még velem, pedig elég sok ciki történt már velem, de ilyen még nem. Lehatottam a fejem, és el akartam süllyedni, mindegy hova, csak Ben szemei elől el. De még mindig ott volt a kérdés, hogy mi a fészkes fenét keres itt. – Miért jöttél át? És egyáltalán hogy? – kérdeztem alig hallható, cincogással. Megint egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán.
- Mert tetszett, amit láttam – felelte ő nemes egyszerűséggel, amitől megint légszomjam lett. – Mia – tudja a nevem, tudja a nevem, visítottam magamban. – Én… te… – most ő dadogott, és lehajtotta a fejét, majd hirtelen felkapta. – A francba is nem vagyok a szavak embere – morogta, és előre hajolt, hogy megcsókoljon. Mintha megcsapott volna a kettőhúsz. Először megmerevedtem, és nem mertem megmozdulni, de amint édes ajkai felfeszítették a számat, és a nyelve becsusszant, megremegtem.
Álmodom, biztos, hogy álmodom! De akkor miért érzem annyira intenzíven, az enyhén mentolos, és ámbra tusfürdő illatot. Miért érzem a kezeit a derekamon, még a takarón kérészül is. Oké Mia, teljesen becsavarodtál, de nem baj, majd holnap meglátogatod a diliházat, ma élvezed az álom Benedet. Belenyögtem a szájába, és átkaroltam a nyakát, magamra rántva őt. Nem ellenkezett, fölém feküdt, és a fejem mellett megtámaszkodva csókolt tovább. Az ágyékom bizseregni kezdett, és patakokban folyt a nedvem, belepve vele a combomat. Nagyon melegem lett, le akartam venni magamról a takarót, de Ben teste teljesen hozzám préselődött.
Mocorogni kezdtem, és akkor megéreztem, hatalmas volt, kőkemény, és nekem feszült. Megint belenyögtem a csókunkba, mire Ben megemelkedett egy picit, én ezt kihasználva, kihúztam közülünk a takarót, majd Ben teste újra hozzám préselődött, de most már csak a vékony hálóing választott el minket, no meg az ő alsója és pólója. Ezer meg egy kérdés volt a fejemben, de nem mertem megszólalni, mert féltem, hogy valóban csak egy álom, és ha megszólalok, eltűnik. Csendben maradtam tehát, és megemeltem a csípőmet, hogy jobban érezzem a merev férfiasságát. Ő felmordult, és elváltak az ajkaink, kinyitottam a szemem, és szembe találtam magam két gyönyörű smaragd szempárral.
- Azóta akarom ezt, amióta megláttalak az ágyadban – suttogta rekedten, és a nyakamra tapasztotta a száját. Nyelve végigszántott az ütőeremen, amitől hevesebben áramlott a vérem, szinte belülről égetve a bőröm. Egyik keze a pólóm alá csúszott, feltűrve azt, majd egyenesen a mellemre tette a puha, meleg kezét. A mellbimbóim megmerevedtek, és lüktetni kezdtek, ugyanúgy, mint az ágyékom. Ben megint megemelkedett, de most megmarkolta a hálópólóm, és egy rántással lehúzta rólam. Immár meztelenül feküdtem, és szakadozva vettem a levegőt, mert Ben a saját pólóját is lefejtette magáról. Az ajkam után kapott, és megborzongtam, amikor sima mellkasa az enyémhez ért. Nyelvünk egymásba gabalyodva, őrjítően vad táncot járt, fokozva ezzel a gerjedelmünket.
Hangosan felnyögtem, amikor Ben lehajtotta a fejét, és a szájába vette a kőkemény, meredező mellbimbómat, forrósághullámok futottak végig a testemen, amikor megéreztem amint a nyelve hozzáér az érzékeny bimbóhoz. Miközben a mellemet kényeztette a keze becézően simogatta az oldalamat, egyre lentebb és lentebb kalandozva, míg végül a combomra nem tette a selymes kezét. Remegni kezdtem, mert őrjítő lassúsággal megindult a keze a belsőcombom felé. Ben is zihálva vette a levegőt. Halk sikoly hagyta el a torkomat, amikor Ben hozzáért a nedvesen sikamlós szeméremajkamhoz, puha ujjaival szétfeszítve simogatni kezdte a hatalmasra duzzadt csiklómat.
Úgy szorítottam a nyakát, mintha attól félnék, hogyha engedem, eltűnik, mint egy árny. Kihúzta a kezét a combjaim közül, és a karom után nyúlt, gyengéden lefejtve a nyakáról azt, majd újra a melleimnek szentelte minden figyelmét, miközben és belekapaszkodtam a lepedőbe. Ajkai közé vette a mellbimbómat, és gyengéden szívni kezdte, amitől megvonaglott a testem. Édes istenem, ez a kínok kínja, de kérlek, ne engedd, hogy abbahagyja – könyörögtem magamban.
És Ben nem hagyta abba, sőt mi több lentebb vándorolt a puha ajkaival, a hasamra adva pici, finom puszikat, majd a hasam aljára. Megmarkolta mindkét combomat, és kicsit nagyobb terpeszbe helyezte őket, majd felnézett rám, és csibészesen elmosolyodott. Még a mosolya hatás alatt voltam, amikor megéreztem, hogy a nyelve végigsimít a szeméremajkamon remegni kezdett a testem, és még jobban megmarkoltam a lepedőt, ujjaival szétfeszítve, nyelve hozzáért a csiklómhoz, amitől megint úgy éreztem, mintha átvezették volna rajtam az áramot. Finoman nyalta és szívta, úgy éreztem, hogy az agyamat akarja kiszívni a csiklómon keresztül.
Hányszor, de hányszor elképzeltem, hogy Ben ezt teszi velem, és ha most ez tényleg nem álom…
Hangosan felsikította, mert Ben ujja a hüvelyembe siklott, nem volt nehéz dolga, hiszen patakokban folyt a nedvem. Megrándult a csípőm, ahogyan egyre beljebb és beljebb dugta az ujját, zihálva kapkodtam levegő után, amikor a másik ujja is belém csusszant. Úgy éreztem, hogy szétrepedek, hiszen a saját ujjamon kívül, még soha nem volt bennem más. Miközben gyengéden döfködött, nyelve szaporán járt a csiklómon. Az orgazmusom gigantikus volt, szinte felrobbantam, ahogy a bizsergés egyre erősebb és erősebb lett, majd szétterjedt egészen a kis lábujjam végéig, remegtem, és hangosan nyögdécseltem. Amikor Ben abbahagyta, és felkúszott hozzám, becéző ajkai a számra tapadtak, s ezzel megéreztem a nedvem sós és édeskés, fanyar ízét.
- Most te – suttogta a számba, én pedig nem tudtam, hogy mit kéne, csináljak.
Ben a hátára fordult, magával rántva engem is, közben szenvedélyesen csókolt. Megfogta a kezem, és a mereven ágaskodó szerszámjára tette, amitől megint csak levegő után kapkodtam. Az alsógatya anyagán keresztül megmarkoltam, a hatalmas, kemény szervet. Nem tudtam, hogy mit kéne, vele tegyek, ezért ösztönösen húzogatni és simogatni kezdtem. Ben hátra dobta a fejét, és hangosan felnyögött. Tehát nem csinálom rosszul! Megcsókoltam a nyakát, majd én is lentebb vándoroltam az ajkaimmal, a feszes, izomtól duzzadó mellkasán keresztül, egészen a lapos, kocás hasán, míg el nem értem a kezeimmel markoló kardjához. Elengedtem, amitől egyszerre hiányérzetem támadt, és lefejtettem a bokszert, csak hogy megcsodálhassam teljes valójában. Nagyobb volt, mit, amit elképzeltem, és mint amit éreztem. Apró ujjaim, megint rá siklottak, és simogatni kezdték. Ben megint felnyögött, én pedig rászorítottam az ajkaim apró csókokat lehelve rá. A hatás, amit kiváltottam Bemből, katartikus volt. Zihálva szedte a levegőt, és hangosan nyögdécselve ösztönzött arra, hogy ne hagyjam abba.
Felbátorodva ezen kinyitottam a számat, és a nyelvem hegyével körözni kezdtem a tetején, közben óvatosan lehúztam a bőrt, Ben újabb nyögésekkel biztatott, teste megfeszült, amikor gyengéden megszívtam. Akkor hirtelen felkaptam a fejem, mert a számba valami édeskésen fanyar nedv lövellt, ijedten néztem fel Benre, aki szintén engem nézett.
- Nyugi, ez csak az előváladék – mondta mosolyogva. – Ez azt jelenti, hogy nagyon jól csinálod.
- Pedig én még soha – suttogtam, mire Ben felhúzott magához, és egy apró csókot nyomott a remegő ajkaimra.
- Óvatos leszek, és gyengéd – lehelte, én pedig hittem neki.
Hanyatt döntött, és fölém feküdt, ágyékát az enyémhez nyomta, majd kezével végigsimított az oldalamon, és újra a combjaim közé nyúlt. Szétnyitotta a kagylóimat, majd ujja belém siklott, zihálva nyüszítettem, mint egy megőrült vad, az testem ívben megfeszült, amikor még egy ujja csúszott belém.
- Ben – suttogtam levegő után kapkodva, mire a másik keze a mellemre siklott, és gyengéden gyúrni kezdte.
- Ez azért jobb, mint az álom, nemde? – kérdezte rekedtes izgalommal a hangjában, miközben egyre erősebben mozgatta bennem az ujjait. – Csak szólj, ha fáj, és én abbahagyom – utasított szelíden, majd fölém feküdt, és a derekam alá csúsztatta a mellemet becéző kezét, a másikat kihúzta belőlem, éreztem, ahogy egy újabb adag nedv tódul ki belőlem.
Alig érezhetően rám nehezedett, és a nedves nyílásomhoz illesztette, a kőkemény valóját, és lassan, nagyon lassan tolta be. Hatalmas volt, és kemény, ez nem fér belém, kizárt, egyszer csak egy éles fájdalom cikázott át a testemen, amitől megmerevedtem. Ben kicsusszant belőlem, és ajkaimat keresve suttogni kezdett.
- Csináljam lassabban? – kérdezte szelíden. – Nagyon fájt? – megszólalni nem tudtam, csak megráztam a fejem, s közben éreztem, hogy egy áruló könnycsepp lefolyik az arcomon. Ben édesen lecsókolta, és az ajkamra tapadva, szenvedélyesen csókolt, miközben újra belém hatolt, ha lehetséges még lassabban, mint ezelőtt. Most is nagyon fájt, de nem annyira, mint az első, megint kihúzódott belőlem, majd ismét belém csusszant, egyre síkosabb és síkosabb lettem. Ezt megismételte párszor, amíg teljesen el nem lazultam, és apró nyögésekkel adtam tudtára, hogy egyre jobban élvezem, amit csinál. Ajkai elváltak az enyémtől, és a nyakamra tapadva tett magáévá, de most erőseben, miközben az ütőeremet csókolva, állatias morgás hagyta el a torkát. Halkan felsikkantottam, mert ez a durvább mozdulat is elmondhatatlanul jól esett. Ben mindkét kezével leszorította a csípőmet, és gyorsabb ritmusra váltott, megremegtem, és szorosan becsuktam a szemeimet, élveztem, de egyszer csak megint meghallottam az édesen rekedt hangját. – Ne csukd be a szemed, hadd lássam, hogy mennyire élvezed! – kipattantak a szemeim, és halkan nyögve néztem a szemeibe, miközben ő egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott bennem.
Hirtelen minden érintése felerősödött, minden simítása ezerszeresen hatott rám, szinte áramként rázta a testem az édes csókja. Férfiassága egyre nagyobbnak éreztem magamban, szinte már fájdalmasan feszített az amúgy sem kicsi szerszáma. Nyüszítve vártam azt, hogy egyszer csak szétrobbanjak, attól a hatalmas orgazmus hullámtól, ami megremegtette az egész testemet. Éreztem, hogy Bent sem bírja tovább, mert úgy döfködött, mint egy megvadult rinocérosz. Borzasztóan izgatónak találtam, amint izzadságtól nedves homlokára rátapadt a haja, és zihálva kapkodta a levegőt, amikor éppen nem a számat ostromolta. És akkor robbant, testem íjként megfeszült, nem tudtam visszatartani a sikolyomat, ha akartam volna sem, amikor megéreztem, hogy Ben vesszője, szinte szétszakít, majd azt, hogy a nedve belém lövell, engem is utolért az az annyira várt beteljesülés.
Ben teste elernyedt, és zihálva feküdt rajtam, persze vigyázva, hogy ne nyomjon túlságosan. Én még mindig az orgazmustól reszkető kezekkel, gyengéden simogattam a hátát. Nem, ez határozottan nem álom, ilyen valósághű álom nincs. Ben a vállamra hajtotta a fejét, és mosolyogva nézet rám. Érdekes látványt nyújthattam, amint vitázok a saját épelméjűségemet megvitatva, önmagammal. Oldalra fordítottam a fejem, és én is elmosolyodtam.
- Mire gondolsz? – kérdezte hirtelen. Na, most erre mit feleljek? Az igaza, az a legegyszerűbb.
- Rád, és azon, hogy nem csak egy álom vagy e – feleltem, miközben lesütöttem a szemem. Ben legurult rólam, és az oldalára fekve, megtámaszkodott a könyökén.
- És, mire jutottál, álom vagyok? – kérdezte csibészesen elmosolyodva.
- Ami az előbb történt, azt… – vettem egy nagy levegőt –, azt nem lehet csak álmodni – motyogtam, miközben én is az oldalamra gördültem, és csak, hogy ne kelljen a szemébe néznem magunkra húztam a takarómat.
- Igazad van – mondta ő elgondolkozva. Ha nem álom, akkor talán felel a kérdéseimre. Én is megtámaszkodtam a könyökömön, és belenéztem azokba a csodás zöld szemekbe.
- Mikor láttál meg először? – kérdeztem, talán ez a legkönnyebb. Ben mégis elgondolkodott, talán nem kellett volna megkérdeznem.
- Először úgy nyolc éve – felelte ő pár perces csend után. A szívem majd’ kiugrott a helyéről.
- Én… nem értem – ráztam meg a fejem. A szemeibe néztem, és próbáltam nem rávetni magam. – Azt hittem, hogy eddig láthatatlan voltam számodra, mint mindenki számára – elfordítottam a fejem, és a sötét ablak felé néztem, tartottam attól, hogy a keserűség kihallatszik a hangomból.
- Nem, Mia, te soha nem voltál láthatatlan, sőt, igen is, hogy látható vagy – puha, meleg kezeit az arcomra tette, és maga felé fordította, kényszerítve, hogy smaragd szemeibe nézzek. – Nem is tudod, hogy hogy hívnak a suliban, ugye? – kérdezte halványan elmosolyodva, mire én beszívtam az alsó ajkam, és megráztam a fejem. Stréber, banya, torzszülött, latolgattam a megfelelő gúnyneveket.
- Jégkirálynő – mosolyodott el Ben, mire a szemöldököm a magasba szökött. Királynő, én? Megint megráztam a fejem, most már semmit sem értek. Ben erre rájöhetett, mert folytatta. – Azért, mert mindenkivel olyan hűvösen viselkedsz, egy pasira sem nézel rá. Ma reggel, amikor észrevettem, hogy engem nézel, megörültem, de nagyon. Fele csapat, arra várt, hogy legalább egy pillantásra méltasd, de te nem. Visszahúzódó vagy, és halk, pedig…
- A fél csapat? – vágtam a szavába hitetlenkedve, mire ő bólogatni kezdett. - Hazudsz! – ráztam meg a fejem, és megint el akartam fordítani, de Ben nem engedte.
- Miért hazudnék? – kérdezte ő, és gyengéden megcsókolta a remegő ajkamat. – Hiszen már megkaptam azt, amit a fiúk a suliban már vagy három éve akartak, de nem mertek, mert féltek a Jégkirálynő reakcióktól. Nem is nagyon értelek, miért nem érdekelnek a pasik? – kérdezte hirtelen, és újabb lágy csókot lehelt a számra. – Én feladtam, amikor láttam, hogy még csak rám sem nézel…
- Ó, pedig én mindig csak téged néztelek – szaladt ki a számon, mire a zöld szempár felcsillant, becsuktam a szemem, és elraktároztam az agyamban ezt a csillogást. – Más pasi nem érdekel, csak te – motyogtam csukott szemekkel. – Csak azt hittem, hogy engem nem talál senki… vonzónak. Én nem az a fajta, tökéletes szépség vagyok, amilyennek lennem kéne, nem illek hozzád, igazából, szerintem senkihez sem illek – ráztam meg a fejem.
- Komolyan ezt gondolod? – kérdezte Ben halkan mire én helyeslően bólintottam. Ő hallgatott, és egyszer csak a keze a takaró alá siklott, egyenesen a combom közé, a még mindig nedvesen lüktető szirmaim közé. – Azt, hiszed, hogy nem vagy vonzó? - kérdezte, és hallottam, hogy a hangja elcsuklik. Kinyitottam a szemem, és belenéztem a zöld fátyolos szemekbe. – Akkor nézd milyen hatással vagy rám – mondta, és a kezem után nyúlt, majd a kemény férfiasságára rakta.
- Ahh – nyögtem halkan.
- Ezt éred el, mindig, ha meglátlak – suttogta a fülembe. - Amikor először megláttam, hogy az ágyadon fekszel, és örömet szerzel magadnak, kevés tartott vissza, hogy ne jöjjek át, és segítsek neked. De nem mertem, nem tudom miért, de nem tettem, csak figyeltelek, és hát magamnak kellett…
Nem engedtem, hogy befejezze a mondatot, boldogan tapadtam az ajkaira. Annyira boldog voltam, érdekeltem, és kívánt, nekem ennyi elég volt. Amit megtudtam, hogy milyennek látnak a suliban, az sem érdekelt. Csak az, hogy Ben most is akar engem, de még mennyire, hogy akar. – Gyengéden megszorítottam, a kezemben lévő rúdját, ami erre az érintésre erősebben lüktetett a tenyeremben.
- Megint – suttogtam a szájába, mire ő megértette, és a keze a combomra siklott.
Dörzsölni, és simogatni kezdte a duzzadt nedves csiklómat, mire én hangosan nyögdécselni kezdtem, gyengéden húzkodva a bőrt az egyre nagyobb tagján. Megint nedves lett a kezem, tudtam, hogy készen áll arra, hogy újra felnyársaljon vele. Megmozdult, és fölém akart gurulni, de nem engedtem. Meglovagoltam, éreztem, hogy keménysége, szinte remegve simul a nedves ágyékomhoz. A csípőmet mozgatva simultam hozzá, benedvesítve őt is. Még mindig a kezemben tartva őt, a nyílásomhoz vezettem, először csak egy kicsi része siklott belém. Hangos sóhaj hagyta el a számat, amint egyre többet éreztem belőle. Egyre tágabbnak éreztem magam, azt akartam, hogy teljesen bennem legyen, felemelkedtem, majd rázuhantam. Ben rekedtesen felnyögött, és kezeit a mellemre csúsztatta. A gyönyör minden centivel nagyobbra nőtt, körkörösen próbáltam minél többet magamba fogadni belőle.
Újra felemelkedtem, és erősebben vetettem le magam. Zihálva támaszkodtam meg a szaporán emelkedő mellkasán. Szememmel az arcát kutattam, a smaragd szempár, szinte égett, akkor megint felemelkedtem, és erősen vetettem le magam, felnyögtem, mert még mindig nem volt bent teljesen. Az egészet akartam, még ha szétfeszít a hatalmassága, ekkor Ben keze a csípőmre siklott, és keményen megmarkolta azt, majd feldöfött, ezzel teljesen betöltött. Halkan sikítozva követeltem, még többet. Ben visszahúzta magát, majd megint belém siklott, párszor megcsinálta ezt, majd egy erős, és vad lökéssel teljesen bennem volt. A lélegzetem elakadt, és hátra vetett fejjel élveztem, minden centiméterét. Lökései gyorsultak, én pedig azonosultam a vad ritmushoz, keményen lovagoltam rajta. Minden döféssel közelebb voltam az újabb orgazmushoz, de mielőtt elélveztem volna, Ben kicsusszant belőlem, és a hátamra fordított, fölém kerülve erősen magáévá tett, majd a fülemhez hajol. – Csodálatos vagy, az én Jégkirálynőm – suttogta, és erősen döfködni kezdett, engem pedig megrázott az élvezet elsöprő hulláma. Ben még lökött rajtam párat, és egy hangos nyögés kíséretében ő is kilövellt.
Megint zihálva hanyatlott rám, még mindig bennem volt, és reméltem, hogy mindig így maradhatunk. Lüktető férfiassága, elhalkulva simult a hüvelyemben, és éreztem, hogy az erős izmok megfeszülnek, tiltakoznak ez ellen, hogy Ben kicsússzon belőlem.
- Még – nyögtem türelmetlenül, és mozgatni kezdtem a csípőmet. Ben rekedten felkuncogott.
- Milyen mohó vagy – nevette, és az ajkamra tapadva éreztem, hogy újra keményedni kezd, átkaroltam a nyakát, a lábammal pedig a csípőjét, teljesen magamba fogadva őt.
Nem tudom, hogy még hányszor követeltem őt, mert igen követeltem, hogy újra meg újra tegyen magáévá. De valamikor pirkadatban annyira fáradtak voltunk, hogy egymást ölelve aludtunk el. Másnap még arra sem voltunk képesek, hogy kikeljünk az ágyból. Nem mentünk tehát sehova, egész nap az ágyban voltunk és szeretkeztünk. Olyan volt, mint egy csodálatos álomvilág, ahol én voltam a királynő, Ben pedig a királyom, aki teljesítette minden vágyam…
Cayleigh
- 23.05.2020
- 194
- 0
